Minden egy reggellel kezdodik. A reggelek az elsok..felkelunk kiugrunk az ebresztoora csorgesere vagy meg 20x lenyomjuk a szundit mielott ravennenk magunkat a kikaszalodasra agyunk melegebol. Adunk vagy kapunk egy joreggelt csokot. Nyujtozunk egy nagyot. Kinezunk az ablakon hogy eldonthessuk a vekonyka blezert vagy ballonkabatot huzzuk e fel. Odateszunk egy kavet. Veszunk egy testebreszto furdot. Leragadunk a tukornel. Fodraszkodunk, sminkelunk. Reggelit keszitunk. Magunknak a szerelmunknek a gyerekeinknek. Elinditjuk oket a munkaba,iskolaba. Atfutjuk a napirendünket felorulten rohangalunk a noteszunk, kocsi kulcsunk utan. Majd elinulunk. Minden reggel rutinszeru abban a tekintetben hogy a szemunk kinyitasatol eljutunk a kapu bezarasaig. Kilepunk az ajton a jol megszokott otthonbol. A varatlanba.
En valahogy pont igy eltem meg minden reggelt. Egeszen idaig. Kiegszitve persze azzal az aprosaggal hogy altalaban en a repter fele vettem az iranyt. Ahogy most is. Azonban ez most megis meroben mas. Meroben uj. Es felelmetes. Egy olyan erzes amelyet mar regen elfelejtettem. Hogy milyen felni. Egy ferfitol. Egy uj kapcsolattol. Egy lehetosegtol. Millioszor vegigzongoraztam mindent. Milyen a hajam a sminkem a ruham a megjelenesem. Milyen az outfit. Vajon eleg az amit en latok? O mit fog latni? Igyak kavet? Egyek valamit? Vagy legalabb lesz a talalkankank kiindulopontja? Valami ami nem csak a Saint Tropezi szines buborekban letezett?
Ugyanis ettol tartottam. Az euforikus lila kodtol amiben a nok mar egy kapcsolatot latnak amikor a pasi meg csak kacsintgat egy no fele de felszemmel meg a szabad predakat lesi? Es elbizonytalanodtam. Magamban. A mai randi ertelmeben. Eltunt az eddig sugarzo magabiztos no es elobujt a szekrenybe melyre elrejtett onbizalomhianyos kislany. Aki csak arra vagyott hogy szeressek.Pedig ha valamiben vilag eletemben biztos voltam, az a sajat erom és hitem. Az az allhatatossag es osi-elemi nyugalom, amit meg a teniszedzom vert belem 10 eves koromban. Mindig mondta: "Mia, soha ne az ellenfelet figyeld, de ne is a labdat. Csak csukd be a szemed es figyeld a szelet. Zard ki a tomeget es hallgass a sajat szivveresedre. A labda ugyanis annak az utjat jarja. A labda mindig arra megy, amerre te akarod hogy menjen. A szived legyen az utem es mutasd neki az iranyt. Uss ugy, minden pontot, mintha ez lenne a szabadulasi lehetoseged az arenabol". Na igen, arena es gladiatorok. Ettol is valtam en a munka vilaganak nagymacskajava. De most csak dorombolo kiscica szeretnek vegre lenni a gombolyagommal. Nem tudom keszen allok e egy ujabb haborura. Van e eleg municiom gyogyszerem es eleg nagy legierom. Persze mostmar keso ezen gondolkozni. A flight alkalmazas alapjan menetrend szerint halad a repulogepe es landol 9orakor. Plusz 20perc amig kijut a tranzitbol. 7:30. Idoben vagyok. Fel ora alatt kierek a repterre addigra mar a forgalom is lecsillapodik annyira, hogy a foutak jarhatoak legyenek. Ugy dontottem nem iszok kavet. Ugyanis hajlamos vagyok mindent magamra huzni rantani boritani ami el folyik vagy mozog.
Visszazokkentem. Azt mar megtanultam az elmult 5 evben hogy stressz helyzetekben elo kell vennem a rutint es a rendszert. Idoterv..teendok..lepesrol lepesre. A logika szamomra a mentoov az erzelmeim haborgo oceanjabol. Meg egy kis igazitas jaratinfo egy gyors hivas majd taxirendeles mielott off-ra allitom szuperintelligens telefonom statuszat es indulhatunk.
A taxiban ulve nem gondolkoztam. Semmin. Az egi udvar jol megszokott starbucksanak kepe lebegett a szemem elott. Es a lattem. Ahova kivetelesen nem jutok be. Milyen furcsa. Evek ota nem jartam a check in pultnal kijjebb. Soha nem neztem korbe. Atszaguldottam be a tranzitba a kavemhoz. A taxis bacsi zokkent ki elmelazasombol. Megerkeztunk. Fizetek majd automatikusan elindulok a csomagtarto fele. Mire feleszmelek a taxis mar el is hajtott. Jott az uj fuvar. Ugy erzem magam mint egy elso balozo aki varakozik a kiserojere hogy az felhuzza a kezere a viragcsokrot es elvigye a balba. Ahol mint hamupipoke egesz ejfelig tancol. Majd csorog az ora es atvaltozik csipkerozsikava akit hercege az elso csokkal felkelti 18evnyi almabol es megmenti a magany sarkanyatol. Legalabbis 10eve ez a tarsadalmunkban meg igy mukodott. Manapsag a szerepek felcserelodtek a korhatarok pedig osszemosodtak csaknem eltuntek. Ugyanugy ahogy a tarsadalom korlatait is egyre inkabb feszegetik es buknak at rajta. Majd el. Na de ismetelten elkalandoztam..
Besetalok..erkezesi oldal van meg 10percem amig ki nem setal a tokeletes ferfi. Aki nyilvan minden no szamara alompasi. De szamomra A pasi. Aki ha nem is tokeletes..en megis a szivem melyen erzem, szamomra az lehet. Vagy ha nem is tokeletes de legalabb igazi. Kezdek panikolni. A tenyerem izzad a szivveresem tiltasig porog. A labaim remegni kezdenek mar mar osszecsuklanak. Mar nem felek. Inkabb rettegek. Mint az iteletre varo rab a birosagon. Magam sem tudom hova tenni a bennem remego gyermeket aki minden aron vissza akar bujni a szekrenybe. De mar keso. Sarkon fordulnek es kimenekulnek..nem csak a repterrol de Londonbol is. Hirtelen nem erzem hogy itt lenne a helyem. Nem erzem otthon magam. Ebben a pillanatban azonban elkezdenek szallingozni az elso fecskek a parizsi geprol. Es akkor megpillantom ot..magabiztos tigriskent lepked szemeben a vadasz osi tuzevel arcan megis a megnyero gavaller mosollyal. Szemevel latom hogy a tomeget pasztazza. A tomeg noi tagjai pedig kivetel nelkul ot centirozzak. Azt hiszem macsom mar pucer kepzeletben. Bevallom melyen meg az en gondolataimban is. Ekkor eszrevett es hirtelen a magabiztos mosolybol egy semmivel nem osszetevesztheto mosollya szelidult. Egy csak nekem cimzett gyonged,pimasz "erre a pillananatra vartam" mosollya. Odalepett, atfonta a derekamat gyenged csokot lehellt az ajkaimra majd ennyit mondott " hello idegen". azt hiszem mosolyogtam. Bar konkretan csak a labremegesre emlekszem es arra, hogy a világom akkor kitagult es engem legalabb harom univerzummal messzebb repitett egy parhuzamos "mi" jelzesu valosagba. Es arra,hogy akkor ott abban a pillanatban ujra elvesztem. A londoni repter kellos kozepen. Egy koszonesben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése