2013. október 19., szombat

Talán mint egy karácsony reggel. Amit egész évben vársz. Alig bírsz előző este elaludni, mert nem bírsz várni. Már csomagolnád ki az ajándékokat. Már bújnál bele a dobozokba. Az új kötött pulóverbe. A puha zokniba. Már nekilátnál a könyv olvasásának. Vagy egészen más ajándékokra számíthatsz? Izgulsz, és várakozással teli vagy. Mert ez az a nap, amikor nem tudnak neked csalódást okozni. Amikor boldog vagy, és gyermek. Újra önfeledtül játszó és nevető gyermek. 

Vagy talán mint egy nyári vasárnap délután. A kertben, vagy a teraszon, hűvös limonádét kortyolgatva, egy jó könyvbe belemélyedve. Mert kiürítheted olyankor a fejedet. A tested megpihen, az agyad pedig átkapcsol. Nem pörög, hanem él a könyvvel és megeleveníti annak minden részletét. Közben pedig a limonádé fanyarul édes íze lehűt és felüdít. 

Esetleg mint egy tavaszi zápor. Kis kabátban, az utcán sétálva utolér. Megázol, de egy percig sem bánod. Mert nem fázol. Csupán megborzongat. Megtisztít. Táncra kelnél benne és énekelni lenne kedved. A zápor elmúltával pedig magadba szívod a frissen áztatott aszfalt semmihez sem fogható illatát. 

Mint egy őszi séta a parkban. Színkavalkádban úszó, nyugalmat árasztó, békés, magányos. Csak a talpaid alatt reccsenő faágak és a szélfúvás következtében sercegő levelek hangját hallod. És kizárod a külvilágot. Együtt tudsz élni a pillanattal, a tiszta levegővel, az őszi napsütéssel. 

Vagy mint egy nyári éjszaka egy fergeteges partiban. A tóparton. Erős, villogó fények, stroboszkópok, koktélos és boros poharak koccanása, dübörgő, pulzáló magával sodró zene. És a tánc, ami elveszi az eszed, átadod magadat a ritmusnak és már nem is emlékszel mi bántott az nap. Milyen volt a munkában, mi történt a családodban. Csak szórakozol. Csak boldog vagy. Vad, szenvedélyes és tomboló. 

Úgy látod, mint egy szombat estét, a tv előtt, összebújva, egy vígjátékot, horrort, vagy kalandfilmet nézve, popcorn és egy üveg jó bor kíséretében? Amikor ketten vagytok. Csak magatoknak. Belsőséges, gyengéd, szeretet és szerelem teljes pillanatok közepette?

Te mit látsz? Kit látsz? Milyennek látod? Magadat? Őt? Másokat? Az életedet?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése