2013. augusztus 12., hétfő

Gyula

Gyulai családi nyaralás...

Séták a virágokkal borított belvárosban, éjszaka hűsölni a szökőkútban! Igen, végigsétálni, rohanni, szökkenni egy szökőkútban a tér közepén. Vízibiciklizés ebéd előtt keresztül a városon. Esti fröccsözés és pálinkakóstolás a kockás terítős étterem kert helyiségében, ahol élőzenét kapunk kíséretként. Felettünk a rovarcsapdában már pirul az ínyenc grillvacsora. Sokszor csak a szakácsot hiányoltam a látványkonyhából:) Fagylaltozás a százéves cukrászdában, reggeli kávé egy hamisítatlan kávéműhelyben. Már az alapkávé kiválasztása is komoly fejtörést okozott, hát még az, milyen variációban innám. Nagyjából 15 féle kávébab és 25 féle kávékészítmény. Számomra mekka:) A várfürdő pedig még csak most következik! Az itteniek vendégszeretete pedig, nagyon is hiányzik a pestiekből. 

A város hangulata, csendes nyüzsgése az év bármely szakában ideális lehet. Akár családi, akár romantikus kikapcsolódásra. Számomra első látogatásra szerelem :)









2013. augusztus 6., kedd

last dance

Mindig az elválás pillanatában szeretünk a legjobban. Realizálódik bennünk, hogy innentől rövid vagy hosszú ideig, de egyedül leszünk. Ha meglátod a sűrű erdőből kivezető fényes ösvényt az fájdalmas. Elvakít és egy pillanatra nem tudod, merre is mész, azon túl, hogy a vakító semmibe. Abban a pillanatban még maradnál a sötét védelmében. Még egy utolsó csók, még egy ölelés, még egy utolsó "jó reggelt édesem". Mindig ebben a pillanatban kell kisétálni, bezárni az ajtót és leadni a kulcsot. Fájdalmas, de tudnunk kell, hogy az első kérdőjel után már nem volt maradásunk. A boldog pillanatokat el lehet nyújtani. De az ilyeneket jobb azonnal elvágni és nem emlékek és érzések felidézésébe burkolózni. A kötelék ami volt, már nem több béklyónál. Visszatart a lehetőségektől. Nincs két egyforma szerelem, de vár olyan, ami erősebb mint amilyennek az előzőt hittük. Addig kell keresnünk, vagy hagynunk, hogy megtaláljanak, amíg azt nem érezzük, hogy kétségek nélkül, őszintén azt tudjuk mondani - Mostantól, amíg a szívem dobog, ezzel az emberrel szeretnék kalandokat átélni, érzéseket megélni és tudni, hogy azt is szeretni tudom benne, amitől valójában a falra mászok. Mert fogadom, hogy nem fordítok hátat és hogy nem menekülök. Többé nem! - Amíg viszont hajt a szívünk tovább, ki kell lépnünk a fényre és vállalni a leégés kockázatát.

2013. augusztus 2., péntek

Friday..







Kiss..Kiss

Egy csók soha nem egy félen múlik. És nem egy ember adja. Ez az első igazán közös döntés. A "Randiguru"-ban is meg mondták. - Egy első csók mindig közös. Én elmegyek 80%-ig, de azt a másik 20%-ot már a másiknak kell meglépnie - A kémiával kezdődik. A csak számotokra érezhető rezgésekről, illatokról ismered fel, hogy itt van-e az ideje. Először a szemünkkel, majd az orrunkkal végül pedig az agyunkkal vonzódunk. Ez a csók legyen betervezett, vagy váratlan, mindig meglepő lesz. Mindig itt van az ideje. Legyen belsőséges, mégha egy tér kellős közepén csattan is el. A csóknak is száz meg száz fajtáját ismerhetjük. Mégis ez az első az, ami tetőtől talpig átjárja a testünket, felvillanyoz és bizserget, pont mint egy villámcsapás. És kezdődjön bárhogyan, a lényeg, hogy mindig mosolyban végződjön. Vagy ne is fejeződjön be..