Te megadod, amire neki szüksége van, 100%ot nyújtasz, mégis kevés, és még sincs megbecsülve.Visszakapsz 30%ot a te 100%os ráfordításodból. Ez még matematikailag sem stimmel. Hát még szívvel mérve..ha adsz az a baj, ha nem adsz az. Ha vársz, akkor pedig önző lennél? Ha kiadod a szíved megsérülsz, ha nem jégkirálynőnek titulálnak. Ha túl boldog vagy irigyelnek, ha szomorú szánnak. De hogy megkérdezzék mit miért tettél és hogy voltál e igazán boldog, mosolyogtál e önfeledten, sírtál e a boldogságtól? Saját maguk fényezését elvárják, de hogy lássák, hogy ránk is ránk fér a gondoskodás..Azt ne várd..

Nem az számít a fiatalkorunkban, hogy hány csalódáson esünk át. Nem ez határoz meg minket. És nem is az, hogy képesek vagyunk e felállni a padlóról. A fiatalkorunkat azok határozzák meg, akik mindeközben mellettünk állnak. Ők azok, akik igazából formálnak minket.Az ember nem véletlenül társas lény. Ebben az életben semmi sem megy egyedül. Hiszen ha egyedül is vagyunk, tudjuk kik azok, akikre számíthatunk. A láthatatlan kezek segítenek fel minket, nem csupán az akaraterő.Az ahhoz kell, hogy észrevegyük ezeket a kezeket és beléjük kapaszkodjunk ha kell.

A boldogság az az, amikor ha egy dologra gondolsz legyen az bármi, jókedved lesz, mosolyogsz. amikor sétálsz az utcán látsz is nem csak nézel, mert nincs gond amibe belemerülj. úgy érzed mintha egy öledbe öntött kávé sem bosszanthatna fel, és nevetsz ha szerencsétlenkedsz is. Izgatottan várod a holnapot mert tudod hogy mindig újat mutat. És van valaki, akivel ezt mindenáron, de meg akarod osztani. Nem azért mert érdekes vagy fontos, hanem pusztán azért mert veled történik és tudod, hogy akinek elmondod, értékeli majd azt, értékel téged!