2013. június 29., szombat

még 14 évesen..

Az élet egy hegymászás. nincs kijelölt út, sok a zsák utca, a bukkanó és a gödör, amibe minél többször esel annál nehezebb lesz kimászni. És csak remélni tudod, hogy ha felérsz azt kapod amit vártál és a kilátás majd kárpótol minden egyes elszenvedett karcolásért és sebért amit magadon hordasz jelezve, hogy végigcsináltad. Erős vagy. Meg tudod tenni. Kibírtad azt, ami közben sokan elvéreztek. És van e értelme az egésznek? Azt hiszem pont ez a lényege. Rájönni, hogy nekünk megérte e. Számunkra van e értelme. Azért vagyunk, hogy cselekedjünk és hibázzunk, hiszen a tetteink alakítják a sorsunkat. Meg lehetne írva a sorsomban, hogy űrhajós leszek, ülhetnék karba tett kézzel és várhatnám hogy az ölembe hulljon a lehetőség. De mi  van ingyen? Amikor olyan világban élünk ahol lassan már a levegőért is fizetni kell? Hova tűnt a kétkezi munka értéke? Hol van a racionalitás?  Hol van az értelem? S ha az ember racionális és földhöz kötött, hogy álmodhat vízbe házakat, levegőbe nyúló tornyokat. És mi van a szerelemmel?Mi van a boldogan élünk amíg meg nem-el? A nagy Ő-vel fehér lovon aki kiránt a nyomorból és felemel a mennyországba? Az érzelmek irányította világban nincs helye az értelemnek, felesleges blabla, s bár nincs varázstükör és életmentő csók,hihető a mese, a szőke herceg és a happy end. A kislányok 4 éves koruktól kezdve a tökéletes fiúról, a tökéletes esküvőről, a tökéletes családról álmodnak amíg nem éri őket az első igazi csalódás. Felnőnek és rájönnek, hogy a valóságban a szerelmet pecsételő csókok csupán csak hamis szerelmek álcsókjai, s be nem váltott ígéretek pénz vagy hatalom reményében. Napjaink csipkerózsikái megelégednének egy fiúval,aki felkelti őket szörnyű rémálmukból megmenti a magány sárkányától és aki nem ad semmi mást, csak szerelmet, de azt feltétel nélkül, igazán. Ritka az olyan ember aki elmondhatja hogy ő igen is tiszta szívből és érdek nélkül szeret.  Hol van a határ ég és Föld között jó és rossz között? Mi van azzal aki rosszat tesz azért, hogy másnak jó legyen? Aki lop-csal csak hogy családját biztonságban tudja, s mégis egy társadalom utalja ezért szolga sorsba. Kegyetlen harc az élet s elhullik a gyáva, s ritka, hogy a végén a gyenge marad állva. Kemény a játék, potyognak a könnyek, s a film képei gyorsvonatként peregnek. Ritka a kincs, apró mint a könnycsepp. Hosszú az út, sok a hátrahagyott barát, s nehéz a súly, nehéz a lélek. De ha csak így érzem hogy élek? Azért, hogy boldogok legyünk meg kell szenvednünk. Azért, hogy a csúcsra érjünk meg kell küzdenünk. De a sok küzdelem és szenvedés árán leszünk azok akik lenni szeretnénk, úgy hogy közben megmaradtunk annak, aminek születtünk. Testvérnek,Barátnak,Gyermeknek, Unokának, Nagy Szerelemnek, s utoljára de nem utolsó sorban, Embernek!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése