"Az utazás nem arról szól, hogy mit nézünk meg, hanem inkább arról, amit közben átélünk."
A tavasz beköszöntével egyre többet fordul velem elő, hogy a gondolataim elkalandoznak. A kilátástalanságból, a problémákból, az ész érvek világából. A világból, amelyben jelenleg élek-élünk és amelyből kitörni vágyom. Furcsa vágyódás ez. Vágyódom az új, az ismeretlen, a kalandos után miközben egyre csak keresném a nyugvópontom. A helyet ahol megpihenhetek. Ugyanakkor azt az embert, akivel a pihenés is csupa kaland és kihívás. Folytonos pörgés, úton levés, tapasztalás, érzékelés.
Az utazás számomra nem az úti cél. Nem a hely ahová megyek. Hanem azok az érzések, pillanatok, illatok, élmények, szemkápráztató vagy éppen elgondolkodtató látványok - nem feltétlen látványosságok, amelyeket az utam közben átélek. A kis sikátorok, óvárosi terek, kávézók teraszán ülő fiatalok, öregek. A kis tengerparti étterem konyhájából kiszűrődő zajok és illatok. A piacon lévő áruk és emberek sokasága-sokszínűsége. A tengerben lubickoló kisgyermekek önfeledt múltidéző játéka. A sebes folyón lezúgó hajók és az azt evezők adrenalin kibocsájtása, a hegymászás közben felfedezett apró mélyedések élővilága, az, ahogy a nap megvilágít egy teret, várat, vagy híres épületet- amelytől mindenki számára máshogy pompázik. Ahogy bemenekülsz a meleg elől egy templomba és közben nyugalmat találsz. Ott legbelül is. Azt hiszem ez az utazás lényege - ami lényegében, mindenki számára más és más. Én a részleteket keresem. Szeretek elveszni bennük. Csodálni, kielemezni, átérezni, átélni. Számomra ez az utazás. Minden megtett kilóméter után több leszek valamivel. A nyugalmat keresve folyton a nyughatatlan felé. Mert számomra a pörgés a nyugalom. Az utazás az, ami elfeledteti a problémáim és kikapcsol. Legyen az autó, vonat, bicikli vagy éppen repülő. Vágyom rájuk. Vágyom el, Vágyom valakivel. Még legalább egyszer, de mindinkább még ezerszer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése